11.00 körül egy nemzetközi viszonyokban is jártas - állítólagosan szívdöglesztő - jogász fickó győzködött telefonon arról, hogy épp készülő házassági vagyonjogi keresetem összeállításában tudna nekem segíteni, némi szopásért cserébe. Mintha nem boldogulnék egyedül a Pp-vel. Hisz nem a bíróság a probléma, hanem a férjem.
Mikor kinyomtam, állítom, azt gondolta, micsoda egy ostoba tyúk vagyok, amiért nem használom ki ezt a remek lehetőséget.
Néha örömteli érzés, hogy van szívem, de legalább annyiszor a poklok poklát is megjárom.
Általában a fájdalom - az íráshoz - sokkal nagyobb inspiráló erő tud lenni számomra, mint a boldogság. Talán mert akkor sokkal többet agyalok is dolgokon, a boldogság meg csak megtörténik: nem gondolkozom, csak felolvadok benne.
De ez most annyira elszomorít, hogy még írni sem tudok róla.
Találkoztam ma egy nagyszerű férfival. Egy internetes oldalról, csupán 1 fénykép alapján "igent mondtam a randira", majd megnéztem az adatlapját és a többi fényképet is. 196 cm. Szimpatikus arc. Meleg szív. Érintésművészet. És ahogy lépdelt a hóban... kedvem támadt volna a pulóver alá bújni, és hozzásimulni ahhoz a hatalmas testhez... 1000-ből egy ilyet, ha találok. Elindult a levélváltás. Ó, Istenem, igen, köszönöm, hogy utamba sodortál egy Férfit, akivel lehet gondolatokat cserélni! Csak később tűnt fel, milyen messze lakunk egymástól.
3 napi levélváltás után ma jött egy e-mail: dolga van Budapesten, utána megihatnánk egy kávét. Későn tudtam neki visszajelezni, így nem készült arra, hogy végül is találkozhatnánk. De felhívott: elsuhan a kecóm felé. A szerkója egyáltalán nem szalonképes, de kukkantsuk meg egymást legalább messziről; ha esetleg megtenném, hogy kiállok az erkélyre...
És ugyan valóban az erkély-utca jelenettel kezdtük, de 2 perc után lent találtam magam mellette. Hogyan is engedhettem volna el enélkül? Több mint egy órát beszélgettünk a Horváth-kertben. Csodás férfi. Érett. Nyugis. Stabil. Érző. Jó volt érinteni, átölelni. Jó érzés volt, mikor ő ölelt, nyakamba csókolt.
Tüzijáték a Széchényi Könyvtár mellett, mintha csak első találkozásunk ünneplődne.
Nekem nagyon pozitív élmény volt.
